" Amikor elkezdtük az üléseket, még voltak kétségeim, de már elmúltak. Rengeteget segít, a tanácsai a legtöbbször beválnak és kiváltképp szeretem, hogy mindig megért, nem kell szépítenem amit mondok vagy magyarázkodni. Igazából csak ajánlani tudom, mert bár online vannak üléseink, sokkal magabiztosabb vagyok tőlük. "

" Őszintén, először nem hittem, hogy ez bármit változtat majd. Azt gondoltam, hogy ugyanúgy pörögni fog az agyam minden hülyeségen, csak most már hangosan is ki kell mondanom. Aztán valahogy mégis lett benne rendszer, és most már nem fulladok bele minden apróságba – nem lettem egy zen mester, de legalább értem, mi történik bennem, és ez baromi sokat segít. "

" Amikor elkezdtem ezt a folyamatot, azt hittem, hogy csak néhány jó tanácsra van szükségem, aztán minden megy majd magától. Ehelyett egy teljesen új látásmódot kaptam, ami nemcsak az önbizalmamat erősítette, hanem segített megérteni, miért reagálok úgy bizonyos helyzetekre, ahogy. A legjobb az egészben, hogy nem érzem magam egy terápiás klisében, hanem tényleg én alakítom a saját utamat, csak végre van egy tér, ahol értem is, merre tartok. "

" Azt gondoltam, hogy nincs időm ilyesmire, mert dolgoznom kell, fejlődnöm kell, és minden mást megoldok majd magamnak. Aztán rájöttem, hogy lehet bármilyen sikeres az ember kívülről, ha belül folyamatosan szorong, és nem tudja, miért. Ezek a beszélgetések segítettek rendet tenni a fejemben, és talán először érzem azt, hogy nem az elvárások után futok, hanem tényleg azt csinálom, ami nekem is jelent valamit. "

" Tele van az internet olyanokkal, akik pontosan tudják, hogyan kellene éreznem magam nőként, mitől lesz jó az életem, és hogyan váljak ‘igazi’ nővé. Őszintén szólva, ettől már rég kiégett az agyam, és nem akartam még egy embert, aki megmondja, mit csináljak. Itt viszont végre azt éreztem, hogy nem egy sablonra akarnak ráhúzni, hanem segítenek kibogozni, hogy én mitől érzem magam önazonosnak – és ez baromi felszabadító. "

" Sosem gondoltam, hogy valaha eljutok odáig, hogy magam miatt fogok segítséget kérni, mert eddig mindig mások voltak az elsők. Kiderült, hogy amíg saját magamat nem tudom rendesen látni és érteni, addig másokért is csak félig tudok ott lenni. Az itt töltött idő nem arról szólt, hogy valaki kívülről megmondta, mit kellene tennem, hanem hogy megtanultam meghallani végre a saját hangomat. "

" Mindig azt hittem, hogy erősnek kell lennem, és ha valami nehéz, akkor csak jobban kell próbálkozni. Amikor már minden energiám elfogyott, és még mindig nem ment semmi könnyebben, akkor döntöttem úgy, hogy adok egy esélyt ennek. Azóta sok mindent másképp látok: nem arról van szó, hogy ‘meg kell oldani magunkat’, hanem arról, hogy megtanulhatunk úgy élni, hogy ne kelljen folyamatosan harcolnunk saját magunk ellen. "