Az „önazonosság” egy olyan kifejezés, amelyet egyre többször használunk, különösen az önismereti világban. Legyél önazonos! Találd meg önmagad! Élj hitelesen! De vajon tényleg tisztában vagyunk azzal, mit is jelent ez?
Sokan úgy gondolják, hogy az önazonosság egyfajta szabadságot jelent, ahol minden belső késztetést szabadon követhetünk, és mindig azt tehetjük, ami jól esik. Mintha ez egy kényelmes állapot lenne, amelyben soha nem kell megküzdenünk magunkkal, mert minden döntésünk természetesen és erőfeszítés nélkül születik. Pedig az önazonosság nem azonos az impulzivitással, ahogy nem is jelent folyamatos komfortérzetet.
Érdemes mélyebbre ásni, mert ha nem értjük pontosan, mit is jelent önazonosnak lenni, könnyen újabb elvárásként nehezedhet ránk. Paradox módon még az is szorongást kelthet, ha úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég önazonosak.
Mit jelent valójában az önazonosság?
Önazonosnak lenni nem egy konkrét elérendő állapot, hanem egy belső összhang, amelyben gondolataink, érzéseink és tetteink között viszonylagos harmónia van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy soha ne lennének belső konfliktusaink vagy döntési helyzetek, amelyekben bizonytalannak érezzük magunkat.
Gyakran gondolhatjuk úgy, hogy az önazonosság azt jelenti, hogy „az vagyok, aki vagyok, és kész”. Pedig az ember nem egy késztermék, hanem folyamatosan változó, fejlődő lény, akinek az élete során kialakuló tapasztalatok és új felismerések hatására az önmagáról alkotott képe is formálódik. Ami ma önazonosnak érződik, az könnyen lehet, hogy egy év múlva már nem lesz az.
Az önazonosság így nem egy merev énképhez való ragaszkodást jelent, hanem annak elfogadását, hogy folyamatosan úton vagyunk önmagunk felé.
A paradoxon: Az önazonosság, mint elvárás
Az önazonosság eredetileg egy természetes állapot, amelyben nem érezzük szükségét annak, hogy mások elvárásai szerint éljünk. Mégis egyre inkább az történik, hogy a modern önismereti kultúra újabb elvárást generál: önazonosnak kell lennünk.
A közösségi média és a motivációs üzenetek folyamatosan sugallják, hogy pontosan tudnunk kellene, kik vagyunk és mit akarunk, mert csak így lehetünk boldogok. Mintha az élet egy egyenes vonal lenne, amelyen végig kell mennünk egyértelmű válaszokkal és kétségek nélkül.
Valójában azonban az önazonosság nem azt jelenti, hogy mindig pontosan tudjuk, mit érzünk vagy mit akarunk, hanem inkább azt, hogy nem félünk feltenni magunknak ezeket a kérdéseket – akkor sem, ha egyelőre nincs rájuk biztos válaszunk.
Az önazonosság nem mindig kellemes
Gyakran hallani, hogy ha valami „önazonos”, akkor annak könnyűnek kell lennie. Ha egy helyzetben rosszul érzed magad, az biztosan azt jelenti, hogy nem a saját utadat járod. Ha egy döntés nehéz, az talán azért van, mert nem önazonos számodra.
Az élet azonban nem így működik.
Az önazonosság olykor azt jelentheti, hogy kényelmetlen döntéseket hozol, vagy hogy egy helyzetben alkalmazkodnod kell anélkül, hogy feladnád önmagad. Egy sportoló számára önazonos lehet az, hogy hajnalban kel és edz – még akkor is, ha éppen semmi kedve hozzá. Egy szülő számára önazonos lehet az, hogy a fáradtság ellenére is gondoskodik a gyermekéről.
Önazonosnak lenni tehát nem azt jelenti, hogy mindig azt teszed, ami éppen jól esik, hanem azt, hogy azt teszed, amit hosszú távon valóban fontosnak tartasz, ami a te személyiségedből következik.
Hogyan közelíthetsz az önazonosságodhoz?
-
Megfigyelheted, hogy milyen helyzetekben érzed magad igazán természetesnek és felszabadultnak. Lehet, hogy bizonyos emberek társaságában sokkal inkább önmagad vagy, míg mások között folyamatosan feszengsz.
-
Észreveheted, hogy az önazonosság nem egy végleges állapot. A gondolkodásmódod és az értékrended változhat, ezért nem kell ragaszkodnod egy régi énedhez csak azért, mert egykor annak érezted magad.
-
Elfogadhatod, hogy az önazonosság nem zárja ki a kétségeket és a bizonytalanságot. Éppen ellenkezőleg: a belső útkeresés része az, hogy időnként megkérdőjelezed önmagad.
-
Megengedheted magadnak, hogy változz. Néha az, ami ma még nem önazonos, idővel azzá válik, és fordítva: ami régen az volt, már nem feltétlenül illik hozzád.
-
Nem kell minden döntésednek könnyűnek lennie ahhoz, hogy önazonos maradj. A rövid távú kényelmetlenség néha éppen az önazonosságod mélyebb megéléséhez vezet.
Végszó
Az önazonosság nem egy célállomás, hanem egy folyamatos párbeszéd önmagaddal. Nem kell állandóan biztosnak lenned abban, hogy ki vagy, és nem kell tökéletes összhangban lenned saját magaddal ahhoz, hogy hiteles maradj.
Ha néha azt érzed, hogy nem vagy teljesen önazonos, az talán épp annak a jele, hogy figyelsz magadra, és keresed azokat az utakat, amelyek igazán illenek hozzád. És ha ez így van, akkor valószínűleg már most is önazonosabb vagy, mint gondolnád.
