Kevés izgalmasabb dolgot tudnék említeni annál, mint hogy egyre több ember kezd el önismerettel és lélektannal foglalkozni. Mintha most kezdenénk igazán felismerni, hogy ahogyan a testnek olykor gyógyulásra van szüksége, úgy a lélek is törődést igényel. Fantasztikus látni, hogy egyre fiatalabb korban jelenik meg az önismereti igény, már kamaszként is sokan foglalkoznak a saját lelki egészségükkel.
Ugyanakkor lehet, hogy te is tapasztaltad már, hogy az önismereti munka néha nem hozza meg azt az eredményt, amit vártál. Lehet, hogy olvasol könyveket, elmélyedsz a saját múltad elemzésében, talán szakemberhez is jársz, mégis azt érzed, hogy valami nem halad előre. Megértesz dolgokat, tisztában vagy a traumáiddal, de mintha nem igazán mozdulna semmi.
Ennek sok oka lehet, de van egy gyakori akadály, amiről kevesebbet beszélünk: az önismeret fókuszának eltolódása.
Kire figyelsz valójában?
Amikor az önismeret útjára lépsz, természetes, hogy szeretnéd megérteni a múltad, a kapcsolataid dinamikáját és azt, hogy mi vezetett oda, ahol most vagy. Gyakori azonban, hogy a figyelem elmozdul arról, amit te átéltél, arra, hogy miért tette vagy nem tette meg veled valaki azt, amit.
Például lehet, hogy a szüleid nem mutatták ki érzelmeiket, vagy nem támogattak eléggé egy nehéz helyzetben. Ekkor gyakran merülnek fel ilyen kérdések: “Vajon anyám miért volt ilyen hideg velem? Talán őt is bántották? Talán nem is tudta, hogy ezzel árt nekem?” Vagy: “Miért hagyta apám, hogy ez megtörténjen? Valóban gonosz volt, vagy csak gyenge?”
Ezek a kérdések nagyon fontosak lehetnek az életben, de nem biztos, hogy segítik az önismereti munkádat. Mert ekkor a figyelmed már nem rajtad van, hanem azon a személyen, aki valamilyen traumát okozott neked. Elkezdheted igazolni vagy felmenteni őt, ahelyett, hogy arra figyelnél, te hogyan érezted magad akkor és hogyan hat ez rád ma.
A fontosabb kérdés: Te hogyan élted meg?
Ahelyett, hogy azt kutatnád, vajon felmenthető-e a múltbeli bántó személy, sokkal több haszna van annak, ha visszatérsz saját magadhoz: Mi történt velem? Hogyan hatott ez rám? Hogyan befolyásolja ma az életemet? Ezek azok a kérdések, amelyek segítenek továbblépni.
Például lehet, hogy a gyermekkorodban állandóan kritizáltak, és emiatt máig nehezen fogadod el a pozitív visszajelzéseket. Ha a figyelmed azon van, hogy “De vajon anya tudta-e, hogy ezzel árt nekem?”, akkor a gyógyulási folyamat elakadhat. Viszont, ha azt mondod: “Ez nekem nagyon fájt. Még most is nehezebben bízom az emberekben, mert akkor megtanultam, hogy amit csinálok, az sosem elég jó.” – akkor már elkezdődhet a feldolgozás.
A harag és a gyógyulás kapcsolata
Nagyon fontos tudatosítani, hogy a dühnek van helye az önismereti folyamatban. Sokan azt hiszik, hogy a megbocsátás azonnali cél, és ha dühös vagy valakire, az azt jelenti, hogy elakadtál. Általában pont fordítva! A düh egy nagyon érvényes érzés, mert segít megmutatni, hogy valami nem volt rendben. A haragod rólad szól, nem arról, akire irányul.
Ha dühös vagy, az azt jelenti, hogy valami igazságtalanság ért, amit nem tudtál feldolgozni. Ez nem azt jelenti, hogy bosszút kell állnod vagy hogy életed végéig meg kell tartanod ezt az érzést. Csak annyit jelent, hogy felszínre jött, megmutatta magát valami, ami mindvégig benned volt, de elnyomtad. Ha a dühöd megvan, az kiváló alap lehet az önismerethez, szuperül lehet vele dolgozni.
Végül: az önismeret rólad szól
Az önismereti munka nem igazságszolgáltatás. Nem az a cél, hogy megítéld a múltad szereplőit, hanem hogy te jobban érezd magad a jelenben. Ha sikerül a fókuszt visszahozni saját magadra, az önismereti út sokkal eredményesebb, gyógyulásod pedig valóban elkezdődhet.
